Szeretnék rongybaba lenni
s mindig az arcodon
mosolyomat látni,
ölelésedbe beleolvadni.
Vihetnél magaddal
akár a zsebedbe,
vagy talán a kabátod
belső felébe.
Szomorúságodat felvidítanám,
ha épp kedved támad
velem játszadozhatnál.
Ha boldogságtól szíved
nagyokat dobban,
én azt is érezném,
meglapulva ...

Párommal pajkosan elhatároztuk,

a gyermeknevelést élvezni fogjuk.

Ezt alap - és irányelvként tűztük ki

zászlónkra, így is tettünk, sőt fűztük is


egymást, tessék mosolyogni, még akkor

is, mikor néha úgy éreztük, na jó,

ez már észbontó, amit a ...

Este még a szellő simogatott,
most jeges szél sűvít,
marja, tépi bőröm arcomon,
átjárja lelkem is.
Szobor lettem.

A sötéten nézek át a messzeségbe,
dermedt a mosolyom,
dermedt a szivem,
dermedt a mozdulatlanságom.
Szobor lettem.

Kővé vált létem ércessé tett.
Bennem dobogó , porló szikla küzd,
minden szemcse érted ...

A nejem aranykezei alatt
a kertünk gyönyörű képet mutat.
A növények szépségükkel ,,büszkélkednek\'
arra, mit a kertészkezek elvégeznek.

A kertész szép szíve és tudása
jelenik meg e kert valóságában.
Hogy e kertészt vajon mi ösztökéli?
A sok érték, mellyel a szíve teli.

A feleségem ez a csodakertész.
Munkájára mindenki ...

Tóparton húzódó sárga,
itt keskeny,
ott szélesedő sár
előtt, úttalan utak kezdete
őrzi a mögötte pipiskedő
hegyekbe kövült Szépség álmát, aki
kőágyra fektetve alussza hétalvók álmát...

Gonoszság a földön, mint két sáros cápa,
őrzi a fölfelé vezető utat,
szomjúság nem gyötri őket, úszni elfelejtettek,
embervérre ...

Jó apám magatehetetlenül hevert
fekhelyén, szervezetét megtámadta a rák.
A tudatom mélyén ott élt a rettegés,
hogy engem is utolér a végzet, mint apát.

Egy maratoni futás során hatalmas,
robbanásszerűt éreztem a bal lábamban.
Végigfutottam ezt az eszméletlen nagy
távolságot, ámde estére az ágyamban

elájultam, másnap ...