Fáradt keze könyvet dédelget.
Szemei isszák a betűrengeteget!
Szomjazza a tudást, a vágyja a szót
a bölcset, a jót, a vigasztalót.

Asztala mellé támasztva a botja.
Bicegő járásban azt támasztja.
Szemüvege némán kerül a tokba.
Fáradt keze a tokot bekkatintja.

Lassan feláll. Pihen, sétálgat egy kicsit.
A könyve témáján még gondolkodik.
Könyvet venni már hiába vágyakozik.
Élete már csak kisnyugdíjra hagyatkozik.

Visszaül az asztalához. Olvas tovább.
Issza a sorokat egyre vágyakozván.
Magán érzi, tudása gyarapodóban
és lelke is gazdagabb lesz egyre jobban.