Léptek kongnak az üres merre létedben,
úgy érzem, nem itt élek, csak idetévedtem.
Az árnyék is megrebben a percek tétova tükrében
mint, mikor tündér vét s harc dúl fehérlő lelkében.
Szellő suhanó illata halvány csiklandó áradat,
tovalibben , előbb kacéran hozzám simul, rám ragad,
majd a mozdulatlanság hatalma sötéten borít leplet,
megbénít hangot , lángoló vágyat, viruló kedvet.
Akkor minden elcsitul, az orgona sem virul.