Csak állt és nézett a megszokott közönnyel,
Belül talán küzdött a könnyeivel,
Vagy lehet ezt várta tőlem,
mert ő nem merte megtenni,
Én megtettem, de fogva tart az érzés,
ami nem engedi feledni.

Félve intek utánad,
mielőtt innen elmentél.
Félve intettem utánad,
bár biztattál,nevettél.

S reményt lopva szívembe,
boldogan vártam a délutánt.
Még akkor is reméltem,
talán megbocsájt.

Elmondtam neki délután,
hogy szégyellem magam.
De szívében légbe szállt a szavam.

S lám hiába minden szóért,
mely tőle ...

Szerelmed csapong, mint madárdal a zord, mostoha viharban,
Mikor szívemet elcsábítottad, nem gondoltad komolyan.
Kérted, - ígértem, megtartottam, - hogy én, nem hagylak soha el.
És te, a sarokba vetsz, mint gyermek a megunt játékszert.

Ha majd kedved tartja, újra előveszel s játszol velem.
Légy hozzám kegyes, hogy szívednek sokáig kedves ...

Elmentél..
Nincs zajos távozás.
Nincs könny,
Nincs könyörgés,
Nincs kiáltás,
Nincs fogadkozás.

Elmentél..
Nincs vádaskodás.
Nincs acsarkodás.
Nincs osztozkodás.
Nincs veszekedés.
Nincs pereskedés

Elmentél..
Csóknélküliség van.
Simogatáshiány van.
Magány van.
Csend van.

Csak elhagyott ...

Egy bűnöm van énnekem,
csak egy: az, hogy szeretlek.
Szeretlek én mindennél jobban,
de a szívem Teérted mindhiába dobban.

A bánat elhatalmasodik most rajtam,
ha rágondolok, hogy nekem már nem vagy.
Bánatos szívem rettentően szorít, s fáj,
úgy érzem hamarosan megöl a magány.

Nem lehetek Veled, s ez fáj nagyon,
elhagytál engem, ...

Itt hagytál ismét,
elhagytál az imént,
de szemedben különös csillanás ragyogott,
hogy a szerelmet épp elhagyod.

Fájt? Neked jobban.
És én nem mentem tovább a nyomodban,
inkább leültem az úttestpadkára
és sírva vártam a feloldozásra.

Nem hagytam magam,
mert minden fontosabb,
mint te voltál,
de az arcod már ...