Félve intek utánad,
mielőtt innen elmentél.
Félve intettem utánad,
bár biztattál,nevettél.

S reményt lopva szívembe,
boldogan vártam a délutánt.
Még akkor is reméltem,
talán megbocsájt.

Elmondtam neki délután,
hogy szégyellem magam.
De szívében légbe szállt a szavam.

S lám hiába minden szóért,
mely tőle kért bocsánatot.
Hiába mindenért,
e szív sebet kapott.

Félve intettem utánad,
de szívem bízva-bízott.
Félve intettem utánad,
de egy szó tőled eltiltott.

Te mondtad ki-e szót,
s én voltam az áldozat.
Áldozat lettem,
mióta nem hallom a szavad.

Félve intek majd utánad,
mert nem hallom a szavad.
Félve intek majd utánad,
én a síró áldozat.