Közösség és magányosság...




Régen vágytam rá, hogy egy jó kis közösség
végre befogadjon, mivelhogy ott nem kell
szerepet játszanom, hiszen megengedik,
igazán önmagam lehessek. Meglepett


viszont, néha köztük tudok a legjobban
egyedül lenni – a talányosságomat
is bevetem! – s olyankor eszméletlenül
kiélvezhetem a magányosságomat...



(Budapest, 2012. január 9. Erdős Pál Attila)