Fejemre hullt őszi idő,
hajamra ezüstöt szórtál,
ekéddel bőröm szántod,
szemembe könnyeket loptál.
Pedig még nyárról álmodom,
lelkem még virággal teli,
ha könnyesek is szemeim,
csakis a szerelem teszi.
Izzó hevétől szívemben
a piros rózsa még kinőtt,
de ezt ne kívánd,nem adom,
ó,hervasztó őszi idő!

Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón ...

Bágyadtan néz a nyár,
arcára avar ül,
levetkőzött fákkal
békésen szenderül.

Elcsitul a rigó,
varjú lesz a dalnok,
besurranó Őszanyó
átveszi a lantot.

Zümmögő széllel jön,
fakó napsugárral,
betakar ő mindent
ködös fátyolával.

Szeméből dér pereg,
csipkét ver a tájra,
hófehér ruhát ...

Sok ezer szálat szőttek az évek,
szívedből szívembe Édesanyám,
mindegyik szál a legféltőbb kincsem,
az út,mely mindenkor Hozzád talál.

Éhezve nyúlok mindig utánad,
mert szeretetből soha nem elég,
remeg a lelkem ősz mosolyodért,
félek,hogy ez majd egyszer véget ér.

Tavaszt szeretnék testedbe zárni,
rügyeket bontó ...

Ha lelkedre őszi levél hull,
szemedből bánat könnye pereg,
én szeretnék a lelked lenni,
hogy mosolyogjon két szép szemed!
Arcodra rajzolnám a nyárnak,
víg,madárdalos tarkaságát,
elűzném a hervadó ősznek,
halálszagú,bús komorságát.
Szívedben mindig sütne a Nap,
a szerelmemnek égő heve,
soha sem aludna ki a fény,
mert ott ...