Fehéredik a szép kert.
Finom hólepel takarja
borulva hideg szőnyegként
a melegedő talajra.

Sűrűn esik. Kint hideg van.
Nagyon különös ez a tény.
Tompa szürke napfény suhan
a kert havának tetején.

Amint mondtam, fehéredik a szép kert,
hiszen már a tavaszt élvezhettük,
mert a kikelet kergette el a telet,
ám a tél most e hóval ...

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és ...

Az ősz palástja tegnap nagyon szép volt.
Meg-megmozdultak rajta csend-levélkék,
s címert szőtt rája szelíd büszkeséggel
fentről a kékség.

Föld fogadott sárgát, vöröset, barnát,
mintha ő lenne a színek hazája, -
s annyi igaz volt: mindet bút lebontó
humusza várta.

Az ősz palástján égi, s földi béke
simult egymáshoz, ragyogott a ...

A szél-fiú azt figyeli
fenn a hegytetőn,
hová készül szellőlányka
lenn a zöld mezőn?

Eléje perdül hát - gyorsan
mielőtt eltűnne -
nyissunk együtt tánciskolát,
te kicsi Szél-Tünde!

Madársereg tolla borzong,
jót ez nem ígér,
mert ha együtt ropnak táncot,
jaj, az forgószél!

Most a szellő beöltözik
sötét ...

Szellő lebben,
ébred egy szép nap,
lassan cseppen,
olvad a jégcsap;
hóvirág kél,
felmosolyog ma,
napsugárral
összeragyogva.

Napfény cikkan,
lobban a tájra,
fényben fürdik
hóvirág száza;
fűszál rezzen,
tavasz, ha ballag,
zölddé válnak
az alvó gallyak.

Nézem a havat az ablakomból.
Cukrot szórtak a lehűlt környékre.
Csillog minden a finom porhótól.
Hidegbe dermedt e téli béke.

A fákon néhány barnult levél
tör be a hó fehérjébe.
A táj még álomba dermedt. Nem él,
mert a télnek még nincsen vége.