Szélnem járja a tájat.
Nyugodt az erdő. Síri a csend.
Az égen őszi felhők. Sárga
avar idelenn.
A fák koronáin itt-ott még
vannak zöld levelek.
De az ősz harmata hajnalban
itt-ott már fel-feldereng.
Hidegek már a reggelek, de
a nappal még meleg.
A természet már nyugalommal várja
a közeledő telet.

Amikor felébredünk
egymáshoz dörgölődzik a pici sündisznók fitos orra
s a kék üveggömb belsejében
a mesefa mesét virágzik
fénytrombitáikat megfújják a kövér nevetésű manók
viszik viszik a szélben csillagszemű gyertyáikat
viszik a fénynek a fényt
amikor felébredünk
repülni tanítják a lepkék a virágokat a cseresznyefán
amikor ...

Ágakból rajzolt szűrt fény ördögarcot
a tóra. Dél lett. Rejtőző harangok
megkondultak, nap gurult varázsszóra,
s nagy tükrön zengett arany csillagóra.

Úgy voltam ott, hogy nem is voltam, mégsem
felejthetem el bűvös köpenyében
azt a tájat! Fehér felhősirályok
havas szárnyukon pici gyermeklángot

vittek, időt, szikrákat szórt a ...

Rózsavölgy a Rózsák Völgye!
Borongós most az ég felette!
Az időjárás nem tavaszi.
Arra sokat kell még várni.

Hűvös van és komor, felhős az ég.
A jó idő sajnos messze van még.
A rózsák nem tudnak bimbózni,
a szépségükkel minket elbűvölni,

szívünket gyönyörükkel feltölteni,
később illatukkal elbódítani.
Mindezekre most csak ...

Szárnyban panasz
a sárga, kék.
Lengő ágzugok,
cinegék.

Egy hangkönnycsepp, -
repíti húr.
Bokorfent bú, és
bú alul,

de közönyben
ég, föld, a hó, -
közönyös világ,
hallgató.

Lét-láthatár
szélén megyek.
Cinkék sírnak, - vagy
emberek?

Oly emberi
a cinke bú!
Szél elrohan, ...

Távozó télnek búcsúszót kiáltott
a hóvirág, s földből felhozott álmot
kínált szirmain rigóhangos égnek.
Rügyek csodáltak felhőcsend fehéret.

A tájat jártam, elbúsult varázsló,
mert jól tudtam: tavaszi lélekzászló
lobog, ellobban, múló minden ének, -
Szépségről csak pár fénypercig mesélhet.

Egy nyúl futott, vitte négylábú ...