A nagy víztükrön ott pezsgett, bejárta
boldogság bájos-bolond tündértánca,

míg szegletén ámuló partközelnek
hínár-erdők árnyfoltja sötétebb lett.

Át-átnézett túlról kíváncsi Éden,
s kezében hegy volt, álmos szilvakéken.

Csobbant egy-egy hal, aztán újra csend lett.
Csodálkozó csend halk csengői csengtek.

Víz, ég, felhő, ...

Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,

s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.

Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,

zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!

Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:

- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol ...

Láttad-e már haldokolni a rózsát?
Elmúlása álmos-gyönyörűszép:
kigyúlnak mind az alkonykerítések,
és szín és illat kéri a mesét.

A nincs megy át az eltűnődő Nincsbe,
s a darázscsend rezgő pilláin át
szétnéz, nevet, majd felzokog a tündér,
s növő árnyakból épül új világ,

s lázít, s nyugtat békétlen furcsa béke,
majd ...

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...

Kék altatta a kéklő szemeket.
Jöttek ismerős ismeretlenek:

élénk arany pontok árnyék alól,
rigófüttyök ujjongtak valahol,

csőr kopogtatott málló kérgű fát, -
majd csendé lett erdőszéli világ,

de rét feletti felhőn ottmaradt
hóláng fehér, felzengő pillanat.

Gyönyörűt ígért délutáni csend:
messze vágyó fűtenger ...

Tulipán lobban -
sárga pillanat.
Kis kertek zöld szívéből
mi marad? Mi marad?

Tulipán lobban -
piros pillanat.
Sok volt-szívdobbanásból
mi maradt? Mi maradt?

Tulipán lobban -
virágos a fény.
Kutya ásít. Kis kertben
madárhangos remény.

Tulipán lobban -
új láng, bíztató?
Falevél korhad. Füst száll.
Mit ér, mit ér a ...