Az őszi vízióról versben, tankában, apevában és 10 szavasokban írt a szerzőpáros…

Szembejött egy esernyővel, és előre köszönt a pap,
Sötét párnáján, elbújva fekszik le, az elmenő nap.
*
Fák, jelképei
Lettek az elmúlásnak…
Erő is pusztul.

Tar
Ágak
A szélben
Hajladoznak -
Estnek ujjai.
*
Az ősz esője, hideg és ...

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában…

Kegyelem csak néz…
Körben, enyész már minden.
Múlás is múlik…
Fekete rózsa nyílik,
Halál csokrába illik.
*
Kegyelemnek itt
Már nincsen semmi dolga.
Múlás, múltba vész!
A vég köpenybe burkolt,
Sötét szíveken hurkolt.
*
Kegyelem leül,
Lehet, megint elkésett?
Utólag… ...

Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...

Távolban hófehér sziklaszirt dereng,
összemosódik éggel, messzi mereng,
nem hiszi, sápadt arcú nap világol,
fényesség uralkodik őszi világon.

Meredek az út, mely hozzá felvezet,
hulló falevél jelzi ősz-ünnepet,
erdő nem beteg, sárgaságot öltött,
halál színe tán. Szívem kíván ötöt:

jót, vígságot, békét, szerelmet, ...