Téli ködben… Eredeti Baso féle stílusban írva…

A sűrű ködben
Madársereg hajózik.
Tollon, fehér folt.
*
Hideg lebegget
A rét fölött. Lent ködös.
Őz feje kiáll!
*
Árva falevél
Csüng utolsónak, ágon.
Majd, ködbe zuhan…
*
Köd, szürkésfehér
És szitál a tar kertekre.
Dér fehérsége.
*
Az őrjáratban
Varjak ...

Szemlélő voltam – versben HIAQ –ban és TANQ –ban.

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között,
Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között?
Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- ...

A madarakról a télben… eredeti Baso féle stílusú haikuban…

Már hideg, ólmos,
Az estéli szürkeség.
Tyúkok, elültek.
*
Mert fagyot nyeltek
A szirmok, oly’ kemények.
Ritkák… madarak.
*
Zúzmarás a táj,
Cinkék tolla is fázik.
Tudott, jön a hó.
*
Kopasz ágakon,
Cinkék szeme villódzik.
Letört jégcsapok.
*
Hajnal ...

Versben és eredeti Baso féle haikuban…

Hideg-mágus csak
Suhint, ablakon csokor.
Szép a rajzolat.
*
Odanézz! Nem látunk ki az ablakon,
Nem látunk át a szép jégvirág csokron!
Most éjszaka, kint nagyon fagyhatott,
Jégvirág, ablakunkra hullhatott!
*
Ezüst jégvirág
Nyílt a külső ablakon.
Mint szemellenző…
*
Ez az a gyönyörű ...

A köd szűrte gázlámpa fényben,
Baktat a konflis ló serényen.
Fázós kocsis, összehúzza magát,
Hóna alá szorítja ustorát.

Az ember és állat, együtt fázik,
Ha még esik is, akkor meg, ázik.
Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek,
Bíznak; vége lesz a szűk esztendőknek.

Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc

Avagy: tavasz a télben…

A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?

Süt
A Nap,
Köd sehol,
Éled minden.
Tavasz van talán?

Tavasz van talán?
Éled minden,
Köd sehol,
A Nap
Süt.

Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
Meleg levegő is elárasztja ...