Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Természet versek

172 
A Nap lassan tűnik fel az égbolton,
hiszen ősz van már. Hűvösek a hajnalok.
Jó kinézni a meleg szobából a kertre,
a kinti szép, csodálatos vidékre.

A Nap fénye szétterül a tájon,
a kerti bokrokon, füvön, fákon,
majd álmosan fénylik fenn az égen.
Gyönyörködöm az ősznek szépségében.

Halász István
Rózsavölgy, 2018. szeptember 30.
Olvasták: 240
Részletek
Az Ön versének a helye...
178 
Közelg’ az ősz - Renga-láncvers, fél haiku-láncban…

Simogató szél
Csiklandozza őzeket.
Este nincs hőség.
Susogó falomb.
Lassan itt van a végzet,
Borul már az ég.
Gomolygó ködben
Károgás, szárnysuhogás.
Éhező sereg.
Simogató szél
Viselése, esőben…
Őzbunda csepeg.
Susogó falomb.
Remény, csendben marad most,
Egy ...
Olvasták: 244
Részletek
212 
Táj, hegyekkel, mezővel, -
most olyan, mint egy festmény,
amely nemrég még ott volt
Pető Csaba ecsetjén,

és kék alatt fehéren
két ló is legel rajta,
s fent, kékben, fehér álmát
felhő magasra tartja.

Az ember eltűnődik:
tényleg elvész az álom,
ha megálmodott élet
nincs már a láthatáron?

Vagy vihar visszahozza,
tükrében ...
Olvasták: 273
Részletek
206 
Telem rég megtaláltam…
Ősz kezdetét kerestem
távozni készülődő
nyárról susogó csendben.

Ég látszatra még kék volt.
Lombok látszatra zöldek.
A fű már szikkadt sárga.
Lila lángok köszöntek

kis tornyok tetejéről,
és hoztak éber álmot
léleknek, szívnek, szemnek:
kinyílt bogáncsvirágok.

Színükben égi méz ...
Olvasták: 271
Részletek
187 
A hőségben kis szél is jön, és enyhet
hoz, s elvisz. A lég felizzik megint.
Madár kedvetlen kötelesség-röpte.
Fűszál tánc leáll, lemondón legyint.

Egy kis népre gondolok. Egyre kisebb,
mert, amilyen volt, arra gondolok.
Három évtized lassuló időben, -
s mennyi szépség, érték lett már halott!

Túl főzőcskéznek, magyarkodó ...
Olvasták: 266
Részletek
178 
SZÖCSKE

Zöld levélen meglapult zölden, csöndben.
Hosszú csápját sem lengette: köszöntsen.
Így lapul meg kis zöldet falók álma,
mely nem gondol másra, csak önmagára.

MADÁRHANG

Madárhang küzdött, felsírt, majd megszakadt, -
ágszövevénybe áthullt a pillanat.
Ily pillanatok mögött rejtett Egész,
melyet karom, fog mindig tagadni ...
Olvasták: 278
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére