A ruhád színe kék volt,
s szép kékszirmú az égbolt.
A világ akkor ép volt,
s szétnézett fent a nap,

s a tó ezüstjét szórta, -
villant fényszem fogócska,
s csillant fényajkak csókja,
gyönyörű pillanat,

s mikor lassan sötét lett
üzent csillagos létnek,
- egy másik Földnek, Égnek? –
itteni végtelen.

Idő jött, s ...

A vadrózsa a népdalok virága.
A népköltészet? Petőfi imádta!
Elképzelt néphez volt ez Nála hűség?
S nem látta fényed, s árnyad, Egyszerűség?

Csak később látta a kétféle népet,
és árnyait uszított csőcseléknek?
Csak később, persze, mikor tapasztalta, -
s eszméiben így jutott magasabbra.

A vadrózsa kis fehér ...

Az őszről sokszor írtam,
pedig a titok benne
talán megfejthetetlen:
tükörlétek szerelme.

Minden évszak tükörlét,
benne arcunk hol bánat,
hol öröm, kivirágzó
örök titokcsodálat.

Sok dologról semmit sem
tudunk, de ezt tagadjuk:
a „nem tudást” a látszat
feloldja, és ezt hagyjuk.

Én fényes gyásztükörben
Istennel ...

Nem a járvány, - térdem különített el,
bal térdemet megunt porc tette ezt
múlt év őszén, s már nem engedték többé,
bebarangolnom a Természetet.

Rendbe jöttem lassan, biztosan járok,
de már nem olyan délceg az a láb,
s Feleségem kinti Őszbe nem enged, -
a szabadságomnak így vége hát…

Ablakunk alatt varjak el-elszállnak,
csőrük ...

(Bokorrímes)
Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket,
Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek,
Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek,
Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek!

(3 soros-zárttükrös)
A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart,
A fék kérge meg néhol olyan, mint amit hím medve kapart…
A fakoronák olyanokká ...

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje,
A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége!
Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte!

Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is... szűkölő, redőny-ködfátyol,
Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol.
Bandukol már és pont erre a tél, az ...