Hét bolygó zeng a végtelen égi űrben
Ragyognak csillagok mint igazgyöngyök
Hold tündököl csábos erővel bájoló világba
Földön néma éj Holdvilág lámpása
Óriás árnyakat vetnek sötét bokrok
Terebélyes fenyők levelei csillognak
Néma házak sorakoznak utca sorba
Néma a természet s föld míg éj tart

Szürke lepelbe burkolódzik a táj,
Lassan rátelepszik az alkonyat.
A madarak befejezik röptüket,
Sietve megkeresik fészküket.
Borzongok, ahogy a szürkeség
Vastag takaróját ráborítja a tájra.
Nesztelenül közeleg a csend, parancsára
elcsitulnak a nappal hangjai.
Nyomában lábujjhegyen jön az este, hogy
Mélykék palástját lassan ránk ...

Udvarunkon szép tujafa,
Sosem volt még lakója,
Büszkébben áll, mint valaha,
Ennek megvan az oka.

Madárfiú, aki éppen
Megtalálta a párját,
A kiszemelt tujafához
Vitte el menyasszonyát.

Boldogságuk határtalan,
Énekelnek, röpködnek,
Ágak között keresgélnek,
Hová építkezzenek?

Kijelölik a ...

A lelkek csendes érintése,
egy isteni gesztus vagy simogatás...
ahogy a hanyatló Nap visszanézve,
levendulákat hint az égre.

Körbefonja vele a tájat,
vagy ibolyát ölt az alkonyati fény,
szór még orchideát és orgonákat,
így zárja ablakát a mának.

A pajkos félhold még meglapul,
cilinderét háta mögött rejtve el,
fekete ...

Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
mint kislány az ablaküvegre,
hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
és hajába simítson új szerelme.

A hegygerincen még zöld a fa ága,
később öltözik bronzszínűbe,
vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
mikor szülöttjének kell mesélnie.

Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
s dombok ...

Messze fent a végtelen Örvény,
Nem vonatkozik rá, csak egy bizonyos törvény,
Ahogy fent, úgyanúgy van lent is,
Kavarog Örvény is, lélek is, ember is.

Beszippant az Örvény hatalmas ereje,
Dobálja, cibálja, meggyötri eleve,
Kinek lelke hajlamos érzésekre,
Folyton választ szeretne kérdésekre.

Az állandóság jobb ...