Leszel-e ház, hol lakhatom,
Leszel-e ágy, hol alhatom,
Leszel-e szó, kimondható,
Leszel-e hang, meghallható?

Leszel-e kar, hogy felsegíts,
Leszel-e nap, hogy felhevíts,
Leszel-e vágy, ami felkavar,
Leszel-e az, ki engem akar?

Álnok álmok átok rátok,
szívemben rég nincs tanyátok!
Hitegettek, s szépet ádtok,
kinevettek, s mégis várok.

Reményem reménytelen remegése,
szerelem szemtelen, szép nevetése.
Hitem hitetlen heve hergel.
Álmok világa, hol vagy reggel?

Vártam, hogy felhívj, de nem tetted.
Vártam, hogy láthassalak, de nem lehetett.
Vártam, hogy megölelj, de nem akartál.
Vártam, hogy megpuszilhassalak, de te eltoltál.

Vártam, hogy szólj hozzám, de nem tetted.
Vártam, hogy a nyakadba borulhassak, de nem lehetett.
Vártam, hogy megcsókolj, de nem akartad.
Vártam, hogy visszacsókolhassak, de nem ...

Talán egy végtelen, s elérhetetlen álom,
Mely nem jön el soha, hiába várom.
Egy aranyos tekintet, mely helyessé tesz,
Egy édes nézés, mi végzetem lesz.
Nehezen találtam rá, de megérte keresni,
Hisz úgy érzem, őt nagyon is tudnám szeretni.
Egy piruló arc, mely engem is megnevettet,
Egy kedves mosoly, mi minden gondot elfeledtet.
Nem tudom, hogy ...

Elmúlt a tél, szép tavasz lett,
Jött a boldog szirombomlás,
Visszajött a fecske, gólya-
Szerelmes lett a kis kondás.

Kit szeretett? Nem is tudta!
Csak szívében kolomp kondult,
S míg hevert a fűzfa árnyán-
Azt hitte, hogy megbolondult!

Láthattál álmaidban gyakran:
oltár elé veled haladtam,
te asszony voltál, én urad,
míg én ébredve, őrizetlen
órákon szádról gyűjtögettem
a számlálatlan csókokat.

A tiszta öröm hordozója,
mit átéltünk, pár gazdag óra,
tűnő gyönyörként száll tova.
Mit ér az élvezet, ha szádon
a legforróbb csók is csak álom,
s ...