Pótolhatatlan..

Az időtlen s kacagott messzeségek.
Játsztva izgatón vett könnyedségek..
A Pokolról törtetően vaddá lett"átkok",
együttzengt, nemeslőn szívbemarások.

Álmokból felépített, könnyű légvárak.
"Falakat" lebontó rezgő pilleszálak..
Gyönyörökben ellopott földi kincsek,
s titkon megnyílott égi kilincsek.

Lázt nem ...

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...

Szeretlek Kedves..
Gondolatom, súgja.
Hol gyöngéden hajlik
a nád, vízpartot súrolva.

Tovanézve kis ér,
véget nem érő folyvás..
Élettel tele zöldellő,
aranyló barna forrás.

Vagy kéklőn csillogón,
káprázat szememnek.
Bukkanó felhők mosolyán,
rajzolódó nevednek..

Játékos betűi mint cifra,
papírra vetve.
Víznek ...

Az Első..
Bágyadt gondolattól ébren,
midőn fénynyaláb beszűrődve
arcomon megpihenni látszik..
Mikor az angyalok tánca bájukkal,
s szemükön a gyöngy is pillázik,
végigsimítanak finoman..
Csodás, vágyaimból keltve.
Hol Neked,
csak Neked van hely.
Álmaimban temetve.

Az Első..
Mozdulatomként szememnek
feloszlott ködéből,
a ...