Barabás Patrícia- Elborzongva

Egymagában,
Egyszobában,
Ül csendesen magában
Egy magányos kislány.

Fény szökik be az ablakon,
S bevilágítja a szobát,
Hol a kislány az aztalnál
Egymagába sírdogál.

Sír és rí,
A könnye végtelen.
Szegény kislány!
Mily hitvány a világ!

Suhanna a szelek ...

Eredeti Baso féle tankában filozofált a szerzőpáros…
Lombsátor, könnyed
Kelmeként, erdő fölött.
Ködös hajnalok.
Lágy csók, szerelmes pára,
Fény néz álmodó párra.
*
Hajnalban leszáll
A köd. Szűrt, reggeli fény.
Látótávolság.
Puha, gyűrött ölelés,
Erdőben kalandlelés.
*
Álmosan hűvös
A ködborított hajnal.
Varjú ...

Avagy, a múlás impressziói víziók? Versben és apevákban…

Az elmúlás, ördögtől való cselekedet?
Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket…
Már
Sátán
Kerülget,
Megfelelő
Pillanatra vár.
*
A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva!
Lehet, hogy életében, végig, magát csak „nyírta”.,.
Ha
Sorsod
Mostoha,
A halál ...

Drága hölgyem, észrevettem
kecsességét az erdőben,
napernyővel védekezik -
gyérül a nap, már rejtezik -.

Rozsdállanak a levelek,
sóhajtanak és pergenek,
rájuk lehel a hűvös szél,
titkon már tavaszról regél.

De míg az asszonyszív remél,
szerelem-bor kelyhe zenél.
Halk koccintás, forró bókok,
ajkát szomjazzák a ...

Dércsípte hajadat, őzike szemedet,
mosolygós arcodat, egyetlen nevedet
magam előtt látom, de fúj az őszi szél,
elvitte nyaramat, dalom szerelmet kér.

Embernek szívére virágként szomjaztam,
örök-barátságod magamnak akartam,
kértem, könyörögtem, csak néma csend maradt,
őszi levél üzent – már nem bontok falat.

Déva vár sötéten rejt ...

Talán már nem akarsz harcolni,sem félni,
félni attól hogy valaki a szíved tépi.
Nem tudom hányszor történt meg veled,
tudom,az ész,a szív,a szellem nem feled.

Mind ketten jártunk már rögös utakon,
én a jó szót,a szerelmet,a szépséget kutatom.
Fogalmam sincs mi lehet te szíved vágya,
rám bíznád a lelked,az lehetne szerelmünk melegágya.

Ma ...