Süvít az őszi szél, beletúr gyér hajamba,
Átfújja elgyötört testemet, korbácsolja.
Fázom, összébb vonom kabátom a mellemen,
Fölnézek az Égre, fellegek versengenek.

Ültemből felállok, tovább megyek, merengek,
Arcomba bogarak, szikrázó homokszemek.
Testemnek ütköznek, ám kínt okozva fájón,
Hulló satnya falevelek, tört ...

Akármit is küldesz én mindig érzem,
Legyen a gondolatod, a sóhajod.
Szívem, és a testem ettől melegebb.
Örömtől viruljon arcod, és lelked,
Kívánok vidám, boldog napot Neked.

Drága szülém Dadám, mennyire hiányzol.
Olyan nagyon imádlak! Tán, mert öregszem?
Látni foglak mielőbb, mert bízom benne.
Remélem látlak még, ugye Szülőföldem?

Hiszen rövidesen már hatvanöt leszek.
Édes, kedves, származásomnak kegyhelye,
Anyámnak altató bölcsője, és nekem.
Csodás életem útja innen indult el.

Itt van az Ősz, hullnak a falevelek,
A test csak didereg, a szív melegebb.
Fázom, jöjj közelebb - hadd ölellek át,
Szorosan ölelj, hogy érezzük egymást.

Szeretlek én mindig - csakis Te veled!
Ahogy én Téged, úgy szeress Te engem.
Nagyon szeress engem, ahogy én Téged.
Így lesz majd köztünk forróbb a szerelem.

Találjon Rád most a szerelem,
Bódítson érzéki dallama,
Selymesen lágy pergő zenéje
Gyöngéden öleljen át, Téged!

Kívánom, hogy valóság legyen
Boldog légy kérlek, ámde velem!
Karomba zárlak, ajkunk forrón
A vágytól, szenvedéllyel tapad.

Bátorságért kiáltottam magamban.
Elszántságot kölcsönöztem énemnek,
Lesz, ami lesz, ne futamodj! Tettem fel a tétet.
Éreztem, semmi sem lehet úgy,
Mint azt érezni, s látni vélem. Ám, és íme.

Megtörtént a csoda, - akartam, - 'megtört a jég\'.
Mit is írok, - nincs itt jég, - ez, az Érzelem!
A drága lélek kapuja nyílt meg felém, s ...