Álmodtam álmomban...
illatos százszorszépek között
jártam
fellegek köszöntek bódult fejem
felett
a szivárvány mögül egy mosoly
integetett.

Lebegtem könnyedén...
jártam gondolataim sekélyes
egén
pici-színes ajtókat nyitogattam
sorra
mögöttük ráleltem
villanás-halmokra.

Ujjaimmal érintettem...
varázslatos tűnékenységét
féltettem
- ami rámtelepedett -
szikrázó aranyporával
behintett
lemoshatatlan ábránd-hálójával
beszőtt engem...

- elérhetetlen jövendőm
játszott velem -

Elringatott álomhintán...
kérdezte, hogy alszom-e már
válaszolni mégsem tudtam
belső-hangom fojtottan
fakult
lélek-lámpásom
kialudt.

Tündöklő tavirózsa
távoli tükörképén
átragyog derengésem,
létfüggő keringésén
gyöngyszemű holnapom
lehunyt pilláin
egyensúlyozom,
ám az ébredést
keresve sem
találom.