Fekete és fehér,
szorít ököl, simít tenyér.
Háború és béke,
egyiknek sincs vége.
Szeret és gyűlöl:
egy helyről fakad – belülről.
Álom és valóság,
mindkettő hazugság.
Minden, majd semmi,
nem lehet mindig nyerni.
Élet és halál,
az egyik eltaszít, a másik rád talál.

Öröm és bánat,
urai ők is a ...

Nem vágyom én már másra
csakhogy ne váljon mindez köddé
és szívünk egymásért dobbanása
tartson örökkön örökké.

Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett a remény,
de lehet csak ölni ...

Néma csöndben hideg szél.
Fájó könnyem mennyit ér?
Szívem, mint arcom tiszta sár.
Szomorú árnyékot vetnek a fák.

Könnyesőben szélvihar,
A szerelem mindent felkavar.
Ezer villám a mélybe csap,
S a szívem őrzi a fájdalmat.

Forró könny olyan égető,
Nem hűti le a jégeső.
Könnycseppekből így lesz lassan ér.
Fagyos ...

Szád már néma volt,
csak szemed súgta, hogy szeret.
Pillantásod átkarolt,
s Te így mondtál nemet

A két szemed szeretett legtovább,
az nem enged új útra,
s ha mégis járnám új út porát,
szívem újra csak rád találna.

Arcom a porba hullna,
s én újra meg újra,
akkor is csak néznék a holdra,
talán ő rejtette szemed a ...

Szólítlak, s tudom hallod,
még ha elfordítod arcod
is látom a mosolyt,
mely a szád szélén bujdokol.

Így szeretlek, mikor nevetni látlak,
mint hajlékony nádnak
a szélben a tó adta oltalom,
nekem úgy vagy Te otthonom.

A kedvem nem találom,
ha nem vagy itt, csak várom
a percet, miért reszket minden inam,
mikor itt pihensz ...