Kapcsolatunk bimbóját letépte a szél,
mint egy törött ág, nem lesz belőle már virág.
Ezután üresség és magány tölti be szívemet,
tépdesi lelkemet, hisz tudom: elveszítelek.

Budapest. 2002.03.24.

Ma reggel melletted ébredtem,
lassan kinyitom szemem.
Még alszol, álmod nyugodt kedvesem,
majd én őrzöm halkan, csendesen.

Bárcsak így volna minden éjjelen,
és minden egyes reggelen.
Elfogott egy érzés, tudom nem tévedtem,
mikor megkérdeztem:

Leszel-e az én nejem?
Velem leszel-e minden percemen?
Mellettem ébredsz-e majd ...

Miért a sok szép szó, ha mind hazugság,
nem volna tisztább az őszinte igazság?
Miért a sok kín, a szenvedés, a bánat?
Hidd el a sok megtört, hamis álomnál jobban ez sem fájhat.

Nézz a szemembe és úgy mondd, hogy már nem szeretsz,
őszintén elmondod, ez a legkevesebb mit megtehetsz.
Elviselném én, legyen az élet bármely mostoha,
csak ...

Mindig mikor közelednek az ünnepek,
rádöbbenek, hogy milyen rossz így nélküled.
Nyugalom van, csend és béke honol,
most mindenki szeretteire gondol.

Rám nem gondol már többé senki sem,
mióta nem vagy itt velem.
Én mégis rád gondolok szüntelen,
bárcsak itt volnál velem.

Gyertyát gyújtok, kint lágyan szitál a hó,
ha ...

Akkor is ha az emlékek múlnak,
ha a fák levelei örökre lehullnak.
Akkor is ha megfagy majd minden,
ha jégkorszak dermeszti meg szívem.

Akkor is ha rám szakad az ég,
ha elsorvad minden mi szép.
Akkor is ha a madarak többé nem szárnyalnak,
ha a tavak majd mind kiszáradnak.

Akkor is ha megszűnik minden élet,
ha egyedül hagy engem minden ...

Lelkem kifacsartad, mint egy rongyot,
utánad vágyódom, utánad ki rólam lemondott.
Te voltál a fény, mely beragyogta az egem,
gyönyörű volt minden, mig itt voltál velem.

Ám fényed többé már nem ragyog,
eltűnt, egy szikrát sem hagyott.
Sötét árnyak takarják el a napot,
fázom, szívem megfagyott.

Budapest. 2004.01.08.