Sokszor gondolkoztam már,
hol rontottam el életemet,
hisz szívem hiába vár,
mert akkor nem mondtam el neked.

Bár volt rá alkalom,
mégsem mondtam el,
megbocsájtani magamnak nem tudom,
hogy az érzés némán múlik el.

Téged akkor még más vezetett,
hiába lett volna a szó,
szíved akkor mást szeretett,
nem lett volna mi ...

Úgy fáj,
minden perc, mely elmúlt már,
minden szó mit nekem mondtál,
emléke annak míg velem voltál,
Úgy fáj!
Úgy fáj,
a szerelem messzire száll,
boldogságot máshol talál,
szívem vissza hiába vár,
Még fáj!
Még fáj,
még őrzöm helyed mit itt hagytál,
szavaid melyekkel szívembe martál,
álmaid melyekre annyira ...

A fájdalom tengerének habjai nyaldossák magányos szívem partjait,
és a fájdalomtól elborult elmém, próbálja megőrizni megmaradt álmait.
Lelkemet millió apró tűként szurkálja a magány kegyetlen érzése,
és úgy érzem talán soha nem kapok választ néhány kérdésre.

Szavaim elenyésznek a semmibe, csak süket fülekre találnak,
mégis én ...

Nem vagy már az a lány aki voltál,
valami történt veled, valamiért megváltoztál,
mások lettünk mint mások,
kivesztek belőlünk kivesztek bizonyos álmok.

Budapest. 2007.03.28.

Hogyan múlhat el a szerelem,
egykor volt őszinte, mély érzelem?
Mely nélkül nem tudtuk volna elképzelni életünk,
most mégis reggelente napról napra úgy ébredünk,

Hogy nem érzünk már semmit iránta,
nem fáj már nekünk kedvességének hiánya.
A magány minden érzelmet megölhet bennünk,
ürességet hagyva maga után, felemésztve ...

Rajtam gázolva át,
a szerelem messze szállt,
mielőtt rám talált,
mert más valakire várt.

Álmatlanság gyötrelem,
csak ennyi maradt meg nekem?
Miért nem vagy ma velem?
Miért kell, hogy ez így legyen?

Budapest. 2000.01.20.