Madarak íve, amit röptük rajzol,
s hoz vissza olykor elmúlt pillanatból,
vagy víz gömböcske, mit volt öröm, bánat
fényesít, de már csupán önmagának..

Eltűnődöm: a sok-sok apró részlet
mint fedi el a szemnek az Egészet
kis életekből.. és létezik-e Élet,
s mond-e róla maradandó meséket
Idő, amely nem lesz önmaga foglya,
s a ...

Mesét írnék, fülelek: a szívemben
milyen mese sír? Felzokog a Nincsen.
Kifosztott tájon kár kiált át káron,
de telt zsebűből nem kél szánom-bánom.
Keresztpogányság, megtévedt magyarság!
Igaz mesében mindig lélek, nagyság.
Igaz mese, ha kell, dicsér és vádol, -
nem hallgat fényről, - és nem hallgat árnyról,
önhaszon-lovagrendet mélyen ...

Nincs furcsább tárgy, mint ez a hosszú-hosszú,
sokszínű csík, amely, mikor lecsap,
fel-felvillan aranyfogsor-ígéret,
selyemgyönyörrel befont pillanat
kéje kacsint kéken, bűvös-pazarlón
test árasztja csábító melegét,
de más helyen, az árnyaktól sötétlő
korbácstest-részen hold jajong zenét,
fehéren izzót, s meggörnyed a lélek,
s ha ...

Elegáns úrként láthatod valóban,
az újra levetített híradókban,
s körülötte díszmagyarban kíséret..
Hányan imádják a felszínességet!
Ám gondolkozz! Mint került hatalomra?
Mire volt, - és mire nem tette, gondja?
Úri világa? Arra figyelj, mit mond,
aki valóban író: Móricz Zsigmond
(s nem egy Wass Albert, - ügyel szép szavakra,
de az igazat ...

Egy szó.. Rajta könnycsepp végigszalad.
Bú még keres bánatból kiutat.

Egy szó.. könnycsepp.. Szűkül soványka fény,
s átbújik tördelt ujjak térközén.

Az őr ruhákra jelzést varr az est:
horog nélkül is régi rémkereszt.

Rád gondolok, jobbat remélt halott:
nem védett meg elhagyott csillagod,

s a Kereszt sem, - tán hitted: kell a ...

Mi fáj? Minden. Fák elheverő árnya
a gyermekkorban. Tulipán virága,
még bimbósan, s mikor már kelyhét adja
a napnak: vérző színét ragyogtassa!

A múlt. Gyönyörű képzelet, mely enyhet
nem adhat ma. Szél lengette szerelmek
fehérakácos, boldog gyöngysor-lángja,
ha díszét fűzte égi kék nyakára..

..s nyárban is hangok hószikrái ...