A hang-kutak,
s visszhang-kutak
mesélték csip-csup
álmukat,

és rábúgott
a gerlepár,
azt kérdőn: merre?
merre már?

- Merre, merre?
- tűnődtem én
az ég szeles kék
peremén.

Merre, merre
fény-, s árnyúton?
Búgott a gerle:
- Nem tudom!

Később hittem,
hogy én tudom, -
s hullt, hullt a ...

Az ég hideg. A kék hideg.
A hegynek fagyos lángja van.
Suhognak szélvitt levelek:
rajtuk a fény téli arany.

Télarany. Sehol sem vagyok.
Űzött az itt. Űzött az ott.
Völgyi lét hajlong, haldokol.
Bezártak ajtók, ablakok.

Minden jellé lett, - jeltelen
tán ettől is lett lent a táj.
Ódon trónusod, koronád
nem hull le, merev ...

időkémények füstje elszivárgott
s a drótvonalak átsiettek a tájon
kis félénk boltok árulták az almát
a gépek légcsövéből a fehér gőz kiáradt
megvakult gyíkok hemperegtek
az öntöttvasak sötét borúján
zörgő kapuk kinyíltak újra
zihált a kövér teherautó
egy fék valahol felnyüszített
ostoba táncdalszövegekre
gondoltak formás ...

a rozs megtört hajú királylány
a fák alkonyi óriások
hegyeket lehel a határszélre
a keménymellű bronz-idő
s az utolsó gyöngylepke-sor
eltűnik a pipacs mögött
a rozs megtört hajú királylány
megáll alkonyba öltözötten
ha erre jársz nézd meg egy percre:
félénk csöpp sárkány ivadéka
az utolsó gyík
mint tűnik el s a fű-hercegek mint ...

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...

A látszatoknál színlelik: nem látják,
hogy látszatok. Elfogadják: való, -
pedig tudják, hogy felgyűlt a hazugság,
s ez százezer jelből jól látható.

Más rendszer osztott nekik diplomákat, -
s ezekre mint kerültek szégyenek?
Hálátlansággal együtt becstelenség.
Kinek Országa jött el? Kérdezed?

Én kérdezem, bár tudom: válasz nem ...