Hatalom gombot megnyom.
Gőgös parancssor rád szól.
Diktátorról kiáltoz,
ki maga is diktátor.

Bunkó szól becsületről:
a milliárdos tolvaj.
S már nem sunyít: dicsekszik
a lopott közvagyonnal.

Telefonból okos lett, -
de, akik látnak, tudják
mi van a kobakokban:
iszonyú tudatlanság!

Emléket, igazságot
újragyúlt század ...

Mily nevetséges, hogy máig sem érti,
magyar földön egynéhány demagóg:
sorban állók, AKKOR, a Duna parton,
maguk kérték a géppisztoly golyót!
..és előbb is egészen másképp történt
mi gráciásan demokráciás:
a türelmetlen zsidók követelték, -
legyen számukra lágernyaralás!
Végül a Ház (egyházzal) megszavazta
(..de pszt! Maradj szerény, ...

Európa menekül. Nagyon régen
teszi már, de sokáig észrevétlen
volt, pontosabban: a Profit Világa
leplezte ezt, míg hasznát mohón várta.
Haszon kell is, de, ha túl sokat lopnak,
arcátlansága nő dúsgazdagoknak,
s nincs erkölcs lent sem. Kétszínű Keresztnek
árnya sötétet Bibliára vethet, -
s vet is. (Kis ország! Benned sok butuska
két ...

..hogy mi is szent (és ki is)? Hát, Barátom,
attól függ: mit is értünk "szent" alatt.
Lehet, - írom tréfás-komoly szavakkal -
a Gondolat szent csupán: önmagad,
ha jót akar, és megfontoltan tisztel
rá érdemest, e különös világ,
ez az Emberrel kezet fogó Isten
kétkedően hallgat litániát,
a Gondolat eszköz is szívnek, észnek,
s iránytű is, ...

A költő fél, - a prózaíró bátor?
Annyi igaz: a prózaíró bátrabb.
Költő kényesebb, de sejtése tudja
milyen az arca földi valóságnak.

Írónak kell, ám költőt fanyalogtat
tág kocsmák szesz kilökte ténybeszéde.
A költő? Piros karácsonyra vágyik:
az Istene dajkálta dalmesékre.

Író többet lát, - közel. Költő messzebb,
mert ...

Az idő siet, közben egyszerűsít,
akár az évszak: tél az őszi fákat,
de múlt ottmarad törzsben és gyökérben.
Harangszót hullat közönyös vasárnap.

Harangszó hív lehangolt tévutakra,
és szívről regél, de csak lábak mennek
fénylőn rideg kőkoporsó-hajókba.
Szokás ürít ki kopott aranykelyhet.

Mélyben vagyok, - mégis felettük ...