Hogy mit látok - hallok,
az szinte attól függ,
hol állok, illetve,
hogy ki vagyok. Eskü

alatt vallom, én nem
félek az árnyaktól,
...

Rettegtünk az orosz (szigorlat)
vizsgától a főiskolán, aki
csak tehette még az utolsó
pillanatokban is magolt, én bármit

megadtam volna a jó vizsga
...

Elképedve s irigykedve olvasgattam egy régi
antológiának esszéit, beszédeit és
vitaindítóit, amely olyan irodalmi
kötet, amiben egyedülálló meglepetés

ért: a letűnt korok nagy írói elegánsan,
fantasztikusan és gondolatgazdagon tudtak
fogalmazni, s emellett rendelkeztek, nem mással,
mint a csevegés tehetségével is. Indulat

és düh ...

Egyszer csak elkezdtem én hebegni – habogni,
amikor arra kellett válaszolnom, mikor
kötöttem házasságot. Azóta makogni
sincs kedvem erről a témáról, főleg akkor
kínos a helyzet, ha a kisfeleségem is
jelen van e szorult helyzetekben. Legutóbb
annyira váratlanul ért e kérdés, megint
feszengtem, mert nem jutott eszembe – lesújtó
állapot(!) ...

Semmi sem olyan szeszélyes és
változékony, mint az érzések,
gyermekkorom végigkísérték
a folyamatos meg nem értések,

Ilyetén megtanultam korán
élvezni saját társaságom,
annak fényében, hogy én olybá
az lennék, aki – a láthatáron

nem volt senki! – biztosan kitart
mellettem életem végéig...
Elfogadtam önmagam, így ...

Nem meggyőzni, hanem
elgondolkodtatni...


Nem akarom meggyőzni
embertársaimat,
hanem elgondolkodtatni
...