Ezen a csendes hajnalon
a teraszunkon a kávém iszom.
Lent a haragos Balaton
hullámai a néma parton

szürkésfehéren tajtékozva el-elsimulnak
biztos jeléül a csendesülő szélviharnak.
A fák nem szegülnek ellen a szél rohamának.
Bár az már gyengül, előtte mégis hajladoznak.

Szól a szív! Árad a dal
a szeretet szép hangjával!
Szív adja szívnek ajándékát
értelmet adva e strófáknak!

Szépség árad a szobában!
Szétterül minden sarokban!
Szívdobbanás a visszhangja
és hálakönnycsepp a jutalma!

A tó a tájjal szépen egyesül.
Opál színe a tájéba vegyül.
A lélek tágul e szépség láttán.
E szépség túlmegy a láthatárán.

Betölti e tavi világot,
ad szívemnek nagy boldogságot.
Balaton, te örök szépség!
Sugározd a béke szépségét!

Művészete tartósan ható.
Szívben, lélekben bennmaradó.
Ott marad talán örökre,
s velünk megy majd fel az égbe.

De ezek a művek itt maradnak,
hogy másokra is épp így hassanak,
s az Ő lelkük is gazdagodjon,
az Ő életük is szebbé váljon.

Szinte élnek, mozognak, beszélnek e képek
bemutatói Hajdúszoboszló életének.
A bekeretezett való élet jön felénk,
mintha most történne, oly életteli, élénk!

Ezt az élményt e tárlat nekem megadja.
Ezzel is szebb lesz mindenki mindennapja.
Jobbá lesz jelenünk és mindenki holnapja.
Ez is e kiállításnak óriási haszna!

A zene a kert zöldjében
magával ragad, szinte egekbe emel.
z asztaloknál nagyon nagy a jókedv.
A Nap sugarai lejjebb mennek.

Majális van. Mindenki mulat.
Nagyon kell az ilyen hangulat.
A jókedv és a tényleg jó zene
szívek egymásnak \'írt\' üzenete.

S ha majd itt lesz az este
csókok cuppannak az estben.
Ám ha eljön a reggel
új ...