Talán emlékeznek még a dombrádi öregek,
Ki az a Pálos doktor? - akinek sorsán most elmerengek!

Dombrádon '44-ben összeszedték a zsidókat,
Akik teherautókra zsúfolódtak.
Bartók Nagyapám barátja köztük volt,
Utazott a sok elhurcolt!

Szállítottak férfiakat, asszonyokat, gyermekelet,
Fiatal nőket!
Voltak, akik cipeltek karon ülő alvó csecsemőket!

Így kerültek munkatáborba,
A nácik hirhedett egyik városába!
Nagyapám barátjára is várt erőltett menet,
Lehet, hogy vele is - tarkólövés végzett!

'45 után nem tért haza.
Hol ölték meg? - ha az úton végig haladt
Dachauba?- Auschwitzba?
Eltűntnek lett nyilvánítva!

Amíg emberek élnek a Földön - emlékezniük kell,
S védekezniük, - egymásért élő békés cselekvéssel!
Igen, emlékezniük kell, amíg él a Föld, amíg él az ember
A szívek feletti,- kényszerítetten hordott sárga csillagokra!
A II. Világháborúban, milliók lettek - elgázosítva!