Búcsúzik az egész környék a nyártól,
bár még árad a meleg a Napból,
de már sokfelé az ősz jele látszik.
A szél a sárgult levelekkel játszik.

Teljes csend van. Az élet békéje
borul rá erre a szép vidékre.
Búcsúzunk mi is, mert elutazunk.
Balaton! Jövőre visszavárunk!

Hömpölyög a virágok menete
egyenesen az emberek szívébe.
A virágok csodálatos szépsége
egyenes út a még szebb életbe.

Egyben a történelmet is kifejezve
egyúttal kulturális színt adva neki.
Változatos, épp úgy, mint maga az élet.
Nincsen határa az Ő szépségüknek.

Virágok! Ne csak ilyenkor parádézzatok!
Fessétek a ...

A Nap aranysárga csókját szórja a tájra.
Sajnos ez a nyárvégi esti búcsúcsókja.
Fénycsókjának aranya szétszóródik a tájon,
a füvön, a fákon és néhány házon,

majd a Nap eltűnik nyugaton
és beköszönt az esti nyugalom,
mely folytatódik az éjszakában,
az éjjeli álmok világában.

Összehajló fák alatt
terem bennem sok gondolat.
Ebben a lírai csendben
született meg sok-sok versem.

Utca végén a Balaton.
Innen indul a sétautam.
Elvezet a vasútig,
gondolati világomig.

Másnak talán csak egy sétány,
de itt csak nyerek a sétán.
Bár a lábam a földön jár,
ám sok témám rám csak itt ...

Szemben velünk a Badacsony komor kúpja látszik.
A Balatonon víg reggeli fény játszik.
A hajók, csónakok a vízen ringanak.
A reggelnek hangulatot ezek adnak.

Egy sirály is felröppen szépen.
Némán siklik a frissítő szélben.
Átrepül a csendes víz felett.
Kihasználja a reggeli szelet.

A felkelő Nap szelíd kéjjel
világít rá e szép vidékre.
Csodálatra méltó szépségével
terül a csendes parton széjjel.

A Balaton habjain frissen táncol
és szétterül közben a partokon,
majd az egész tájon végig oson
nemcsak a tavon futó hullámokon.