Bár a Balatonparton még páran napoznak,
hódolói Ők e szép tájon is a napnak.
Ámde az éjszakák már kissé hűvösödnek
bizonyságaként a közeledő ősznek.

A parton mindenütt sárga falevelek hevernek.
A fák, bokrok lassan az ősz színeibe öltöznek.
Az idén is örülhettünk a szép meleg nyárnak,
ámde most már ránk is az őszi élmények ...

Még mindég mereven állnak a fák,
mintha a múlt éj emlékét óvnák.
Most is csend van, béke és nyugalom.
Keletről napfény terül szét a tájon.

A Balaton valahogy most sem frissebb.
Lustán nyújtózik a reggeli fényben,
majd a friss napfény szétterül a tájon,
az egész ébredő reggeli világon.

Búcsúzik az egész környék a nyártól,
bár még árad a meleg a Napból,
de már sokfelé az ősz jele látszik.
A szél a sárgult levelekkel játszik.

Teljes csend van. Az élet békéje
borul rá erre a szép vidékre.
Búcsúzunk mi is, mert elutazunk.
Balaton! Jövőre visszavárunk!

Hömpölyög a virágok menete
egyenesen az emberek szívébe.
A virágok csodálatos szépsége
egyenes út a még szebb életbe.

Egyben a történelmet is kifejezve
egyúttal kulturális színt adva neki.
Változatos, épp úgy, mint maga az élet.
Nincsen határa az Ő szépségüknek.

Virágok! Ne csak ilyenkor parádézzatok!
Fessétek a ...

A Nap aranysárga csókját szórja a tájra.
Sajnos ez a nyárvégi esti búcsúcsókja.
Fénycsókjának aranya szétszóródik a tájon,
a füvön, a fákon és néhány házon,

majd a Nap eltűnik nyugaton
és beköszönt az esti nyugalom,
mely folytatódik az éjszakában,
az éjjeli álmok világában.

Összehajló fák alatt
terem bennem sok gondolat.
Ebben a lírai csendben
született meg sok-sok versem.

Utca végén a Balaton.
Innen indul a sétautam.
Elvezet a vasútig,
gondolati világomig.

Másnak talán csak egy sétány,
de itt csak nyerek a sétán.
Bár a lábam a földön jár,
ám sok témám rám csak itt ...