A fiatalság az én kincsem,
nekem talán másom sincsen.

Az álmok könnyező szellemként
tépik szét harmatos szívemet,
Európa felett bolyhos felhőként...
Hisz ki ne érzett volna már ilyet?

London utcáin sétálva, csak ÉN!
Magammal úgy hogy minden enyém, magamért,
Parancsszó és hatalom nélkül,
szabadon, vadul vágtató szívvel belül.

Úgy hogy nincs félsz, létezni,
s a pihentető magányból, barátra lelni,
tovább együtt vándorolni, együtt halni,
de előbb: élni, élni, élni!

A világot megtölteni, az óceánt színezni,
Kristálypohárba jeges whisky-t önteni,
Kubában izzadva táncolni,
Párizsban hulló hóban csókolózni.

Virágzó életet élni, bölccsé érni,
Óceánná vagy folyó folyammá lenni,
És egy olyan csillagként égni,
Aki fényét érdemes követni.