A hajnalcsillag fenn az égen.
Világit minden éjjen.
S te világítasz lenn a Földön.
Te vagy maga a legszigorúbb börtön,
Elragadtál, behálóztál, s szíved szívemben őrzöm.
Három gyermek szülőanyja,
oltalmazó sugallatja,
Tápláld testedből a szeretetet,
öld beléjük szíved-lelked,
s az isten is megáld téged.
Munkád gyümölcse eme három ártatlan mosoly,
mely mögött sok-sok sírás honol.
De később a ráncok is elsimulnak,
ha értelmét érzed a múltnak,
az évek csak egyre múlnak!
Egy perc sem vész el hiába.
Az utolsó csepp tej sem vész kárba.
Beépül!
S újra sarjad...
És három sarjad is te leszel!
Mert a szeretet nem vész el
csak beolvad.
Hírül viszi a Földön,
hogy voltál, lettél, megszülettél.
Életet adtál a mának
Gyerekek puszit adjatok anyának!
Ha majd magányosnak érzed magad.
Tudd, hogy mi veled vagyunk,
s testedből tovább falunk.
A körforgás meg nem állhat,
csak ha vége a Világnak...
Majd egyszer vedd elő e sorokat.
Könnyed rejtsd el a karácsonyfa alatt.
Mert a szeretet nem fáj, csak éget.
A tűlevelek szúrnak téged.
Gyújts egy gyertyát, és gondolj reánk
s mi ott termünk, mint a manók...