Mint egy vak zongorista… Lia!
Nem látlak… vágy, előrehajtva.
Lelkem billentyűit,
Szeresd szerkentyűit.
Csak közösen, előretartva.

Mint egy dallamot, zongorállak,
De nem kell néznem, a kottákat.
Te a lelkemben élsz,
Szinte, velem átélsz...
Mi kerekítenénk kockákat...

Mint egy álmodozó ó, Lia!
Jöhetnél, már ...

Csak puszta üresség, amit hagytál
Itt hagytál mindent mintha semmit sem látnál
Besétáltál akárcsak egy boltba
Levetted a legdrágább dolgot, így lett egy csorba.

Ki is mentél, minden ajtót nyitva hagyva
Fizetésként emlékeket hagytál ideragadva
Azt hinné az ember nem maradt ott semmi
De a fájdalom ott van, énekét zengi.

Nem tudtál még ...

Óh, te Drága nagy-mellyes Bella,
Fölvinnélek a Parnasszusra!
Parnasszus? Mit nekünk!
Jobb, ha ölelkezünk.
Megdolgozlak. Légy munkám tárgya!

Kedves, a modorod igen nyers!
Ha szeretsz, légy bár hozzám decens!
Remélem csak heccelsz,
Mert nekem te kellesz!
Ölelj hát, szeress és dédelgess!
*

Nos, Bella? Megindultas vagyok,
A nyomomban is ...

Amilyen az ember, én is olyan vagyok.
Most még tél van, de a tavaszszóra vágyok…
Hmm… igen az embert elárulják az álmok.
*
Kikelet dereng,
Remény-fény újul… hajnal.
Csendes eső hull.
*
Virágtól ékes
Réten száguld az új szél.
Fodros felhőzet.
*
Virágos, tarka
Rét, ligettől bezárva.
Bogárzümmögés.
*
Majd figyelem én, ...

Romantikus mesében…

Este ültünk a hűs ligetbe,
Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek...
Hiányérzet, mélyen lelkembe.

Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
Pedig, esti fény is betakart.
Fák, bokrok dugdostak
A vágyak hajtottak.
Nem orvosolta a vágyamat…
*

Éj van, hiányod fáj, várok ...

Nagyságos asszony! Ó, Pirike!
Tudom, magas a jövedelme.
Megélhetés lenne,
Ha már velem lenne.
Lennék én a férje, kedvese!

Azt sem tudom ki maga, uram!
Nem tudom mért állta el utam?
Nem vagyok nagysága,
S nem leszek arája!
Úgy jött ide, mint a léghuzam.
*

Tudja, most kukázok, éhesen,
De ezt unom már véglegesen!
Kéne, már hol ...