Nem tudom hogyan történhetett meg velem,
talán akkor is álmodom ha nyitva van szemem.
Azt tudom csupán, hogy tisztán emlékszek,
veled együtt egy kertvárosi házban élek.

Házasok vagyunk, bár kapcsolatunk nem mindig felhőtlen,
de nagyon szeretjük egymást, s ez lebeg előttem.
Minden reggel egy kutya nyálában fürödve ébredek,
a gyerekeket ...

Ő szólt és minden zengett,
dördült a hangja bongott, csengett,
mind mély levegőt vett,
majd aztán csend lett.

A sok kis lurkó némán gubbaszt,
egyikük mégis egy zacskót pukkaszt,
majd néztünk rá oly ártatlanul,
egy pofon csattant váratlanul.

Midőn ő is megnyugodott,
egy piciny mosoly is jutott,
megfáradt, gyűrött, borostás ...

Soha nem felejtem el...


Soha nem felejtem el, minél jobban

belemerülten a várva várt szülő

szerepébe, annál inkább úgy gondoltam,

bocsánatkéréssel tartozom sürgő -



forgó édesanyámnak, miután négy
...

Történet egy emberről ki nem tudott,
szembenézni vele előle annyit futott,
nem fogta fel nekik csupán ennyi jutott,
helyette az igazságra meséket aggatott.

Aznap mikor hazaért nem tett semmit,
nem kért tanácsot, nem hívott fel senkit.
Az utcájukba fordulva eltörölte könnyeit,
megóvja gyermek lelkük naiv igényeit.

Megfogadta nem töri ...

Tegnap mamáéknál aludtam,
Végre otthonról megszabadultam.
Gyönyörű volt az estém,
Bárcsak sokszor ezt átélhetném.

Pankrációt néztem a tévében,
Hagytak engem nyugodtan és békében.
S az éjjel én azt álmodtam,
Hogy otthon nem hiányoztam.

Reggel kacsazsíros kenyeret ettem,
Utána letettem pihenni megfáradt testem.
Jó ...

Nagyon szeretem a drága unokáimat,
A csicsergésüket az ő dumájukat.
Mikor először ölbe vettem őket,
Soha nem felejtem, hogy szemem előtt nőnek.

Nagyon jó, hogy vannak nekem,
Hisz nélkülük üres lenne az életem.
Sokszor velük voltam, kis és nagy korukban,
Néha volt részünk cifra kalandokban.

Mint három okos, s olykor ...