Vén, vak, bolond én,
ki ölelésbe és álomba
hevertem egész éjjel,
most felébredve
karolni akartam a hajnalt,
de az álom és ölelés
véget ért,
elmúlt az együvé vegyülés
őszintesége,
mert itt a Földön más a lét.
Isten, vagy ember,
csalódik mind,
keblünkben törik össze
a varázs,
a nappalok szürkesége
és kínja, hinti rá porát...