Lobban az ég és
reszket az ág,
szirmait csukja
nyíló virág!

Pók a hálóját
fonja amott,
két, három szálat
összefogott.

Alant a csúcsos
kis csigaház,
spirális, erős
mészhéj a váz.

Azúrra vált most,
sötét az ég,
könnyes a felhő,
reszket a lég.

Szürkés ezüstben
lobban a ...

Egy pillantással gúzsba kötve
úgy hiszed, hogy mindörökre
tart e drága lét: az érzelem
bilincsként szorít szíveden.

Dehogy kívánod lazulását,
élvezed a szorítását
lelkednek: jó érzés, szeretnek,
piedesztálra emelnek.

Őrizd a lángot szeretettel,
ha táplálod, nem hamvad el.
Lobogó érzés, mely érted ég,
Óvd, hogy ...

Nézd csak, a tavasz hírnökét!
Mit adsz e nyíló kincsemért?
Tízezer körül van szála,
letépem, pénztárcám bánja!

Eszmei értéke, ó jaj,
múlik az olvadó hóval.
Ki tudja, szedhetem, vagy nem?
ha erre volna most kedvem.

Kezemben most néhány szál van,
postára viszem el bátran.
Gázszámlát fizetem, tessék,
Ha kevés, a ...

Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.

A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.

A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj ...

Megjöttek a fiatalok
Évek óta oly boldogok,
Mert,

H-árom méter magasban
Á-llandóan zsivaj van
Z-öld fák között fecske pár,
A-zt figyelik mit csinál?
S-urrogja a kismadár
S-oha jobbkor! Gyertek már…
Á-gak fölött fű fölött
G-ólya madár körözött
I-deje lesz leszállni,
E-gy jó fészket találni,
V-eréb figyel, ...

H osszú ideje evezünk az élet tengerén
Á tkeltünk sok bajon, cseppet sem könnyedén
Z ord idő jutott, sokkal több nekünk,
A lámerült a csónak elég sokszor velünk.
S odródtunk az árral, majd egy kicsit jobb lett,
S emmi nem csökkenti most már a jó kedvet!
Á tbillentünk talán az élet jobb felére,
G ondoltuk, végleg, vagy csak egyelőre?
Í ...