H osszú ideje evezünk az élet tengerén
Á tkeltünk sok bajon, cseppet sem könnyedén
Z ord idő jutott, sokkal több nekünk,
A lámerült a csónak elég sokszor velünk.
S odródtunk az árral, majd egy kicsit jobb lett,
S emmi nem csökkenti most már a jó kedvet!
Á tbillentünk talán az élet jobb felére,
G ondoltuk, végleg, vagy csak egyelőre?
Í gy vigasztalódunk, bízunk a holnapba
É s nem nézünk vissza az elmúlt tegnapba
V oltak gondok ugyan, de a szép, az több volt
F elhők felett az ég is néha fényesebb volt
O lykor elmélkedünk, ó mikor is kezdtük?
R égen volt az nagyon, hogy az esküt tettük!
D e a sors robaja elnyomott minden zajt
U tunkon kerültük a kisebb – nagyobb bajt.
L áttuk, hogy másokat is néha hátra toltak
Ó rát is adhatnánk a csalóka sorsnak.
R ákényszerítenénk, miránk is figyeljen,
A nagy vagyon nem kell, egészségünk legyen.