(Septolet)
Anyák napján emlékezek,
Múltba kicsit visszamegyek.

Felgyúl a fény,
Szinte élőlény!
Öntörvény,
Szeretet-nyelvén…
Tény.
*

(Senrjú)
Több évtizede
Már elmentél, vársz-e vajh’
Majd találkozunk?
*
(3 soros-zárttükrös)
Régen öleltelek…
Még most is szeretlek…
Régen öleltelek...
*

Emléked ...

Anya e kisversben elmondom hogy egyetle zó sem elég ahosz hogy meg köszönyűk azt hogy egy életet atál de néhánynak meg sem fordul a felyében hogy mindanyian tartozunk valamivel és az nem más mint az életünkel az hogy meg születünk.az egy gyönyörü pilanat volt nekünk neked meg egy hozu ut amit választotál. Közönnyük.

Fájó emlékké, mond anyám, hogyan és miként válnak,
A gyermekként meg nem valósult, bennünk maradt vágyak?
Elég-e a gyerekeknek a saját, rugós ágyak?

Mi otthon az Anyák napját, mindig ünnepeltük,
Szeretettel köszöntöttünk, ezt el nem feledtük.
Virágot mindig kaptál, azt főként kézzel szedtük.

Van sok emlékem, azokat a lelkemben ...

Születünk, ez élet sora, de ettől az élet nem mostoha…
Főleg, ha ott van velünk és vigyáz a szerető: édesanya.

Bármilyen jó, vagy katasztrofális az életed sora,
Hozzá mindig odafordulhatsz, hisz’ ő az édesanya.
Ha fiatal, ha megöregszik, téged, mindig vár haza,

Ő az, ki rád soha, semmiért nem haragszik meg,
És ha megfedd, akkor csakis azért, ...

Édesanyám, köszönöm neked az életemet
Csókolnám és a bölcsőmet ringató kezedet…
Édesanyám, köszönöm neked, hogy nekem élted életedet,
És folyvást csak pazaroltad rám a ki nem fogyó szereteted.

Anyák napján reggel, elnézem a harmatcsillogást a virágon,
Apró fénysugár villan, levélsarjasztó, kerti diófaágon…
Csendben meditálok a közös, ...

És voltam a Te napfényed az íriszedben,
Az inged redőjén, egész, kilenctizedben...
Szellőd, amely hajadat lágyan kócolta
Katicabogarad, mi bőrödre szálla...

Én voltam az átható érzésed, hogy a véredből vagyok,
Mindennek már vége... Téged magukhoz vettek az angyalok...
Nekem az óta nélküled... már nem olyanok a napszakok!

Tudd, hogy az Anyák ...