Csillan a nap a víz tükrén.
Vidám táncát járja a fény.
A habok lágyan fodrozódnak
örömére az ott úszóknak.

Szinte rovom a száz métereket
eltöltve ezzel üdítő perceket.
A mozgásélmény, mely remek
biztosít úszásélvezetet!

Szin, fényes csillogás van minden napban,
tavaszt köszöntő minden gondolatban,
a sok-sok szép, gyönyörűséges versszakaszban,
a fel-felhangzó, trillázó madárdalban!

Mennyire más ilyenkor az égnek alja,
amikor felharsan a tavasz dala!
Mennyire más ilyenkor a hangulat,
amikor a fény a melegnek ad utat,

amikor nyílnak mindenfelé a kerti ...

Kikeleti fény csillan élénken a tó tükrén.
Tavaszi napfény táncol lágyan a víz felszínén.
Távoli nádasok húznak határvonalat,
mely mögött a túlpart látképe szépen mutat.

Velem szemben látszik a pákozdi emlékmű a Mészeghegyen,
mellette a sukorói templomtorony tűnik fel fehéren.
Ezeket követi Velence község a látóhatár ...

Varázsceruza mellettem írogat.
Egy költőtárs rója a sorokat.
Rímek születnek, a ritmus alakulgat.
Szív, szeretet közli gondolatokat.

Vers születik. Jó ellesni a pillanatát,
az alkotó, teremtő ihlet hangulatát.
Nagyszerű élmény látni a sorok vonulatát,
amely jellemzi az alkotó tiszta szándékát.

Megáll. Gondolkodik, hogyan is írja ...

Az igazi zene lelkünkben szól,
szebbé tesz, mert elvarázsol.
Dallamai bennünk hatnak,
örömteli szépséget adnak!

S ha egyszer elcsendesül végül a zene,
akkor is bennünk él a múzsák üzenete!
Mert a muzsika, a dallam örökké él
és a művészetről varázslatos nyelvén mesél!

Kalapács a járdán
használatra várván
elhagyatottan fekszik
és két cica veszekszik

mellette ugrándozva,
ide-oda szaladgálva.
Virágok ringatóznak,
össze-vissza hajladoznak.

A kalapáccsal a lugast rögzítették
és utána véletlen itt felejtették.
A két cica még mindég veszekszik,
a sok virág a ragyogó napfényben ...