Sün Simi némán sündörög.
Csendben van, nem dübörög.
Lopakodik a világban.
Meghúzódik a bokrokban,

csendes, sötét pincesarkokban,
félreeső nyugodt odúkban
és ha néha támadója jön neki,
hegyes tüskéit kifeszíti!

Megdöfi a cicus, kutyus orrát!
A világ hallja azok jajszavát!
És Sün Simi csendben tovább ...

Óvakodó lassúsággal
jelzi a Nap, Itt a hajnal!
Az éjszaka sötétsége
eltűnik a fény jöttére,

majd szétterül a fény a tájon.
A Nap fénye lesz úrrá a tájon.
A Balatonpartnak őszi csendje
lassan lopta be magát a szívünkbe.

Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.

Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az ...

Cica Mica nagy a farka.
Nagyon sokszor azt csóválja.
Most csak nyugodtan lóg a farka,
így várva a gazdasszonyra.

De most Ő mégsem várva
napozik az ablakukban.
Azaz Őkelme csak napozna,
ha a Nap le nem nyugodna.

De a Napocska lenyugszik!
A cica nagyot nyújtózik.
Indulna éji vadászatra,
ha nem volna olyan lusta.

Így hát ...

Balaton a tájon lustán terül széjjel
és egyesül az égbolt tündöklő kékjével,
majd új színt visz e tündöklő tájszépségbe
a túlsó partnak csodás, álomszép szürkesége.

A hullámok a Balatont gyengén barázdálják.
A reggeli fények a tavon szelíd táncuk járják.
A parton a fákat gyenge szellők simogatják.
A füvet a Nap fényei ...

Badacsonynak komor sziluettje
tűnik a buszablakból a szemünkbe.
Egy szépséges hegyi útszakaszról
látunk egy-egy szép részt a Balatonból.

Majd az autóbuszunk menten tovább halad
az évszázados fonyódi fák lombjai alatt.
Az elsuhant szépséget lelkem megőrizte
és bennem e verssorokat az megszülte.