Öregedő öreg erdő.
Tovatűnő nyár jön elő,
jövőre megismétlődő
meleg nyár, a következő.

Sajnos eddig már két éjjel esett.
Vihar tornyozza a fellegeket.
Szél borzolja erősen a Balatont
és hullámok zúgnak bőszen a tavon.

A szél ismét ugyanúgy hárfázik a parti fákon.
Az ember örömét leli e dallamokon
a parti üdülőjében a balkonon.
Lám ilyen a haragos, dühös Balaton.

Némán nézem a zöldellő magas fákat.
Bennük lélekorgona hangja zendül.
A szép csend mindent gyönyörrel áthat.
A fák orgonája nekem szól egyedül.

A csodálatosan melengető görög nap alatt
a gyönyörű tájképi egyedi hangulat
teszi széppé a jelenben létező mítoszos múltat.
Szelíd öblök ölelnek körül szép ásatásokat.
Zord hegyekről a mediterrán tájba
sűrű növényzet mutat szépen átvezető utat.
A komor hegyeken öreg kolostorok.
Ezeken át az erős hit az élő, szépséges múltból ...

Szép az idő! Itt a nyár!
Mackó Ábris is kirándulna már!
Bújja a menetrendet, mi hogyan jár!
Felhúzza az óráját hajnali csörgésre,
hogy az a hajnali kakassal ébressze.
A szülei öccsével elengedték.
Gyerekek! Láttatok már két ilyen boldog medvét?
Tornászik, csomagol, majd öccsét kelti fel.
Reggeliznek és vidáman indulnak el.
Láttatok ...

egy kis virág szépségének,
egy madárdal szép ívének,
egy finom étel ízének,
a párom ölelésének,

a nyári ég sok színének,
a kutyusunk életének,
az életünk szépségének.
Aki híján van mindezeknek,
majd hogy számol el az Istennek?

Mit mond majd a Mennyei Kapu előtt,
amikor annak ideje eljön?
Üres lélekkel nem marad ...