Elgondolkodom. Mily nagy mélységekbe megy a gyűlölet,
az a gyűlölet, amely az ölés mélységébe vezet?
Mi a különbség az égbeemelő szeretet és a pokoli mély gyűlölet között?
Ez t csakis az tudja igazán, ki mindkettőbe életében már beleütközött?

Nem lehet a szeretetet hazudni,
de a hazugságot meg lehet únni.
Hazudni a szeretetet nem lehet,
mert a hazugság megöli a szeretet!

Óh, míly szépséges fénnyel ég
fejünk felett a méla hajnali ég!
Keletről a felkelő Nap korongja
a tájat sárga szalaggal bevonja.

Minden alszik. Minden mozdulatlan.
A táj néma, merev nyugalomban.
Vagy mégsem? Egy vadgalamb búg távolabb.
Egy villamos zörög jó hangosan.

Ébred a tájék. Jön a reggel.
Egy új nap jön gonddal és ...

Lelkünk Debrecennel tele!
A város szép üzenete
szívünkbe ivódik be!
Jövőre is ide gyere!

A Péterfia szép sugárútja,
a Nagyerdő zöld ármádiája
a Nagytemplom mély, zúgó harangja
az embert mindég visszavárja!

Szemét adta e világnak,
testét a nyavajájának,
lelkét a megaláztatásnak,
sorsát a búbánatának.

A kalapjába forintok hullnak
napjai vontatott lassan múlnak.
Vak szemeivel fordul a Napnak.
Hoz-e valami jobbat a holnap?

Ami nekünk fényes ünnep,
az lehet másnak sajgó bánat.
Az egyiknek tündökölhet,
az, mi másnak rossz múlttá válhat.

Ám amikor mi vígan ünnepelünk,
akkor se felejtsük el e szavakat.
Mindég csak olyan hévvel ünnepeljünk,
hogy másnak ne okozzunk rossz órákat!