Vidáman hullámzik a nép,
meghitt, derűs, tarka a kép.
Színes léggömbök repülnek,
a sörhöz virslik kerülnek.
A téren zenekar játszik.

A hangos, tarka tömeg ritmusra hullámzik.
Határtalan vidámság tölti be a tájat,
rakoncátlan szellő lobogtat minden sátrat.
Emitt egy fiú és egy lány egymáshoz csókért simul.
A májusi nap szemérmesen a ...

A nád a szélben bólogat.
A fény a tóhoz tör utat.
Horgász a botja mellett kutat.
Ott kinn a parton még sokan napoznak.
Örülnek a szép koraőszi napnak.
De vonulásra gyűlő ludak gágognak.
Az ősz még nem adja jelét a lombokban,
ám már érezzük eljöttét a gyengülő napban.

A táj nyugtató csendjéből egy falu bújik elő.
A táj zöldellő szépségéből egy kis híd jön elő.
Egy folyó, a Tápió bújik a nádasba szelíden.
A környék szépsége élményként marad a lelkünkben.
Így él, így marad meg örvendező lényünkben.

Kicsi parasztház áll a falu szélén szelíden.
A Nap a tetőgerincén lágyan megpihen,
majd lesiklik ...

A rádióban más verseit hallgatom,
de soraiban saját gondolatom
zúgását, létezését, tényét látom,
amíg az idegen sorokat hallom.

De idegenek-e azok a sorok,
melyekben saját lelkem belehallom?
Nem! A költészet egységes fogalom
testben, lélekben az egész világon!

Egy kis szöcske szökken önfeledten.
Szorgos kis méh virágról virágra röppen.
Feldereng a hajnaléi csöndben.
A tavasz itt van már közelben.

Hajnali 5 óra

Az álommal telt maradék éjben,
a szürkés-sárgás ásatag féynben,
az álmot űző, ásító kényeben
a jövő nappal már bent világít.

Álomvárás

Jöjj álom ...

Fehéredik a szép kert.
Finom hólepel takarja
borulva hideg szőnyegként
a melegedő talajra.

Sűrűn esik. Kint hideg van.
Nagyon különös ez a tény.
Tompa szürke napfény suhan
a kert havának tetején.

Amint mondtam, fehéredik a szép kert,
hiszen már a tavaszt élvezhettük,
mert a kikelet kergette el a telet,
ám a tél most e hóval ...