Erőteljes fuhaj indulattal
tombol a szél a parti fákkal.
Zúg a Balaton fehér tajtékkal
ostromolva a partot dührohammal.

Ilyen a viharszimfónia.
Az ég a sötét felhők tanyája.
Csak én gyönyörködöm e látványban
üdülőnkben e vihart megírva.

Verseket olvasok ezen a reggelen.
A költő nekemrímeivel üzen.
Szépségről beszél e szép környezetben
a Balaton-part csendes környezetében.

Fekete István strófái ide illenek,
a természet mély szeretetéről regélnek.
A tiszta, őszinte sorai szinte élnek,
az élet szépségéről bölcs szavakkal mesélnek.

HajnalbAn jó az erkélyen ülni,
erkélyen ülve rímeket faragni,
rymeket faragva a tóról írni,
a tóról írva a szépről szólni,

a szépről szólva a Balatonról mesélni,
a Balatonról mesélve a szépet megélni,
a szépet megélve a lélekben gazdagodni,
lélekben gazdagodva a szépet becsülni,

a szépet becsülve gazdagabb lélekkel,
amely ...

Ide-oda röppen a labda.
Az egyik ember eldobja,
a másik meg...? Megfogja
hanyatt esve a habokba!

Ez bizony nem komoly eset-
A labda vízbe nem esett.
Oda csak az ember esett!
A strandon történt e történet!

Tanú rá maga a Balaton,
s a sok ember kinn a parton.
Alkony fénylik a habokon.
Lassan jön az esti nyugalom.

Reggeli pasztell kékjével simul a tájba a Balaton.
Egy hullám sincs rajtra. Álmosan tűnik el ezen a szép tájon.
Néha-néha egy-egy madárhang töri meg csak a csendet.
Az egész reggeli vidék szépségével szemet-lelket fürdet.

Fénytündér táncol végig a tájon
és ezzel űzi el az éjszakát.
Fényruhája terül szét minden ágon
világít be minden házat és fát.

Majd leszalad a Balatonra.
Vidáman fürdik benne egy kicsit.
Csipkéjét teríti a habokra.
Ledér táncával mindent beterít.

Végül lassan-lassan reggel lesz.
Az éjszaka már eltávozott.
Egy új nap már ...