A Balaton-partom látom, elmúlt a nyár.
Az ősz már ezen a nyugodt, szép tájon jár.
Bár a fák levelei még nem sárgulnak,
de egyszer az is eljön és lehullnak.

A Balaton csendes, szinte mozdulatlan.
A túlsó part látszik szürkés árnyalatban.
A Nap már f elkelt, fénye fáradt, gyenge.
Bágyadtan tekint az üres part füvére.

Szemben Badacsony. ...

Őszbe fordul már a táj.
Susognak az őszi fák.
Leveleik sárgulnak,
majd a földre lehullnak.

A Balaton most csendes,
szélviharoktól mentes.
Rajta vitorlások állnak.
A kedvező szélre várnak.

A Nap még süt, ereje még van.
Erő van minden sugarában.
De estére kelve már elfárad.
Helyet ad a hűvös éjszakának.

Jaj, de jó! Esik! Oly hosszú aszály után végre esik!
A szomjas Föld minden egyes cseppjét mohón elnyeli.
Ámde a gyilkos szárazság elképesztően nagy.
A víz a földről úgy eltűnik, hogy tócsa nem marad.

Élvezem az eső finom illatát,
amely a párás légkörön hatol át.
A növények hálásan felélednek.
Örülnek a rég volt eső eljöttének.

A fák, bokrok, növények
álomba meredten néznek
a krémszínű, felhős égre.
Szél nincs. Csak esne már végre.

Friss a levegő. Hideg nincsen.
Egy szarka hangja reccsen.
Elmélkedem a csendes kerten
és megírom ezt a versem.

A rózsák tündérszép völgye
lassan megy a közeledő éjbe.
De előtte még alkony van a tájon,
ezen a kertvárosi világon.

Minden elcsendesül. A Nap már fáradt.
Lenyugodna, de még ásít párat.
Gyengülő fényét küldi e vidékre,
majd mindent befed az éj sötétje.

Az egész környék álomba szenderül.
E csendben csak én verselek ...

\"Elvirágzott\" már az Angyaltrombita.
Elvirágzott már a datura.
a szépségét már rég megmutatta.
Most már a pihenést választotta.

S hogy mikor nyílik újra?
Kérdezzétek tőle. Talán tudja.
Szépsége lelkünk vigasza.
Hogy ezt mikor látjuk újra?

Mivel korábban már volt úgy, hogy évente többször ,virágzott.
Azt csak az tudja, ki fenn az ...