A Nap méltóságos lassúsággal kel fel.
A tájra ránéz szelíd álmos kéjjel.
Nagyon jó ilyenkor még ágyban lenni.
Vasárnap van. Minek korán felkelni?

A kutyusaink szépen, szelíden ébresztgetnek,
majd örülünk egymás őszinte szeretetének,
ezután nekilátunk együtt megreggelizni.
A vasárnap hangulatát együtt megélni.

Halász ...

Szavak hangzanak, rímek zengnek
szenezői az estének.
Bölcs, lírai gondolat,
az életnek szépséget adók.

A szándék, a gondolat nemes,
de vajon szólni mindég érdemes?
Igen, mert szólni állandóan kell
a jóság, a szépség reményével.

Jóság, szépség, szeretet hassa át a világot!
Győzzön le minden rosszat, hamisságot, álnokságot!
De ...

Szürke felhős égből fáradt fények
ezen a szép tájon szétterülnek,
majd a környékünkre rávetülve
simítják végig a szép kertünket.

De e szépség ennél több lesz
hála a kutyusaink létének.
Kinéznek az őszi kertünkre,
majd szobánkban álomba merülnek.

Szép színt visznek Ők ebbe a világba.
Ez is létüknek nagyon nagy ...

Bágyadt őszi napfény néz rá a lenyírt kerti gyepre,
majd azon szétterülve simul tovább nem sietve.
Utána komótosan ásít egyet nagyon álmosan,
s tétován tűnik el a szürke felhők hátában.

Halász István
Rózsavölgy, 2016. október 25.

Eső áztatja az őszi tájat.
Vízcseppek tarkítják a fákat,
cseppennek le a levelekről,
a rengeteg kerti növényről.

Szürke felhők teszi komorrá a tájat.
Napnak fénye a környéket nem simogatja.
Megint esik, újra és újra csendesen esik.
Az egész környék némaságba csendesedik.

A tócsák itt-ott szürkén csillannak.
Fakó tükörképei a ...

Egy szép bögre egymagában
állt az asztalnak sarkában.
Ábrándozott csak úgy, magában:
szétnézne a világunkban.

Útja most egyhangú: asztal, mosogató és konyhaszekrény.
De mivel nem tud menni, csak áll az asztal sarka szélén.
Egyszer erőt vett magán: - Csak azért is elindulok én!
és kikötött a konyhában a szemétláda tetején!

A ...