Egyszer, ha felnövök, hidd el jobb leszek,
de addig is azt kérem, fogadj el így : gyereknek.
Még néha nem látom át, mi a jó és mi a rossz,
pedig valójában nem vagyok gonosz.

Én több vagyok, mint hinnéd, csak még nem találom helyem.
Erős vagyok, de védtelen – a toll az én fegyverem.
Táram az el nem mondott szavak,
már csak papíron vagyok szabad.

Képzelt világban élek, néha én is csak képzelt vagyok.
Ez vagyok én: mindent megálmodok.
Pedig nem félek élni, bármennyire is nehéz
hogy nem lehetek olyan, kire mindenki felnéz.

Magam vagyok e szélmalomharcommal,
félig mosolygó, félig síró arcommal.
Néha élek, néha kicsit meghalok,
magam ura, magam szolgája – én ez vagyok.