Mától mindenki idegen,
mert a világ oly fakó.
Csak sírni vagyok képtelen,
pedig sírni volna jó,

Csak a holnap fáj jobban a mánál,
mert a tegnapé a tűz.
Aki tovább él a halálnál,
az igaz álmot űz.

Ha megérzed a holnapot,
miért mész a sors után?
Eldobsz minden lapot,
s ha vesztesz, csak nézel bután.

Elnyomod a vágyaid,
s mint űzött vad menekülsz;
de utolérnek álmaid,
s saját csapdádba kerülsz.

Kétszer éled ugyanazt,
kétszer teszed tönkre...
A végén úgyis egyedül maradsz,
egyedül – mindörökre.

S néhány versbe írod életed,
melyet senki meg nem ért;
Nem érted? – nem értheted.
Én láttam meghalni a fényt!