Egyre csak hull, kereng, suhog,
lassan már térdig ér a hó.
Fagyott mezőkön szél forog,
egymáshoz bújni volna jó !

Szürkén gomolygó fellegek
tolongnak át a zord égen.
Habár az út nagyon rideg :
Melenget majd a kedvesem !

Dúljon csak téli förgeteg !
Dühödt szél bárhogyan süvít,
átfagyva bár, hozzád megyek ...

Ha Rád gondolok felébred vágyam,
s porrá égeti e szürke magányt,
mi bánatot szül csak s véresre marja,
az emlékeknek bódító szavát.

Vigaszt hozna szíved muzsikája,
ha velem lennél sok forró éjszakán,
harmatként hullna csókod a számra,
mint valaha régen szívünk tavaszán.

Oly nagyon izzana szerelmem tüze,
másfelé soha el ...

Még nem ismerlek, de tudom, közel jársz,
Ezt rendelte nekünk a Teremtő,
Minden életben az ösvényen rám vársz,
Amikor a mi időnk már eljő.

Ne várass soká’, találj meg kérlek,
Eleget fázott nélküled a lelkem,
Vessünk véget a bennünk lévő télnek,
Szeretnék elmerülni a lényedben.

Hallani hangod, a nevetésed,
Látni a ...

Te vagy a Nap, aki miatt gyorsan illan el a hajnal.
Te vagy a virágokon a harmat, ragyogsz, mint egy csillag.
Te vagy a langyos szellő, mely cirógat, simogat lágyan.
Te vagy a Nyári eső, amely oltja tikkasztó szomjam.

Te vagy a Mező, annak tarka, illatos virága.
Te vagy a Hegy, aki szerelmünket magasba emeled.
Te vagy a Vulkán, amelynek lávája tart ...

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon, ...

Mint napsugár a rügyet
szívem bontogattad,
szerelmed tüzével
mohón csókolgattad.
Égő vágyaidtól
kinyílt a szívvirág,
szirmai illata
hullanak most Reád.

Tavasznak vágyai
ringatóznak benne,
gyümölcsöt érlelni
már, de jó is lenne!
Ápolni,nevelni,
csak szeretni mindvégig,
összeforrt szívünknek
legnagyobb ...