Gondolataimban csak az enyém vagy,
Nem is lehetsz másé,
Fergeteges álmot sző az agy,
Lelkem fizet így a vágyért.

Ha elmosolyodik...

Ha elmosolyodik a világ is megremeg,
beleborzong az éj mikor el szendereg.
A csillagok rásírják arcára a harmatot,
bánatáért ily módon kérnek bocsánatot.

Ő elmosolyodik és a fák virágba borulnak,
fellélegzik minden, szavaink megszorulnak,
és csak némán állunk csodáljuk szépségét,
gyermek tiszta lelkének ...

Én szép kedvesem...

Ölelj! Szoríts magadhoz én gyönyörű kedvesem,
had búcsúzzam el még egyszer szépen, csöndesen.
Csókolj! Csókolj! Még utoljára én szép kedvesem,
mert indulnom kell s oda te nem tarthatsz velem...

Csókolj! Vad szenvedéllyel így emlékezzek e világra,
Csókolj! Ne taszíts el, hiszen most csókolsz utoljára!
A hajnali ...

Két ember voltunk kik külön utakon jártak,
egy napon véletlen mégis egymásra találtak.
Mindketten más és más álmot hajtottunk,
más célok felé makacsul tartottunk.

Azon a napon mégis mindketten ugyanúgy éreztünk,
tudtuk jelenlegi utunk végéhez érkeztünk.
Valami elkezdődött mit ketten tovább viszünk,
ezután közös célokért hajtunk, ...

Csak egy csók és semmi más,
ez egy édes vallomás.
Mit minden éjjelen elmondtam neked,
csak, hogy tudd, hogy szerettelek.

Mielőtt elmentél, elmondtam minden hajnalon,
milliószor csókollak ajkadon.
Egy édes vallomás, mely már mit sem ér nélküled,
mára nem maradt más csak az üres épület.

Egyedül fekszem ágyamban,
mikor te ...

Minden pillanat visszatér,
minden szó ami csendet ér,
mintha elmúlt volna már,
mégis újra s újra visszajár.

Édes dallam mi szüntelen,
zenél bennem, ez kell nekem,
hamis ábránd és semmi más,
csak egy szó egyben egy vallomás.

Egy éretlen fiatal fellángolás
holt időre bólintott áldomás,
nem volt más, mégis,
hittél ...